Természeti környezet

TERMÉSZET
Baranya megye Magyarország legdélebben fekvő megyéje. Területe 4486,5 km2, ami az ország területének 4,8%-a. Baranyát keleti irányból a Duna, délről a Dráva és a magyar-horvát országhatár, nyugaton Somogy, északon Tolna megye határolja. Felszíne rendkívül változatos. Keleti és déli széle, valamint a Pécsi-síkság nagyjából sík terület. A hazai viszonyokhoz hasonlóan magasabb hegység Baranyában sem található, legmagasabb pontja sem éri el a tengerszint feletti 700 métert (a Mecsek legmagasabb csúcsa a Zengő, 682 m).
Két szigethegysége közül a Mecsek szinte pontosan a megye közepén húzódik és kelet-nyugati irányban tagolja Baranyát. Az alacsonyabb Villányi-hegység pedig a megye déli részén - szintén kelet-nyugati irányban - a Dráva síkját töri meg. A térség az ország egyik legváltozatosabb tája, melynek kedvező klímája, domborzati adottságai már az ősi népi kultúráknak, az avaroknak, a keltáknak és a rómaiaknak is vonzó feltételeket kínáltak a letelepedésre
.
A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet
A természetvédelem szügségességét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az 1600-as évektől 140 állatfaj pusztult ki bizonyíthatóan. Az elmúlt 100 évben pedig a folyamat annyira felgyorsult, hogy 300 emlősfaj fajfenntartása kérdésessé vált. Ma már mindenkinek - bármivel is foglalkozzon - úgy kell gazdálkodnia a bennünket körülvevő élettelen- és élővilággal, hogy utódaink éppen úgy élvezhessék a természet értékeit, szépségeit, mint a ma embere.
Az Országos Természetvédelmi Hivatal 1977. június 29-én a Kelet-Mecsek több mint 9248 hektáros területét "Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet" néven fokozottan védett területté nyilvánította. Mielőtt Baranya megye első tájvédelmi körzetéről, s annak rendeltetéséről beszélnénk, minden odalátogatónak ismernie kell, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk tájvédelmi körzetnek és általában mi a természetvédelmi terület fogalma.

Mit jelent a tájvédelem? A természetvédelmi területek olyan kisebb nagyságú összefüggő vagy szétszórtan elhelyezkedő területek, ahol a természeti értékek megőrzése, tudományos feltárása, ismeretterjesztési hunosítása - az ott lévő jellegzetes ritkaságok miatt - valamilyen okból feltétlenül indokoltak. A tájvédelmi körzeteket, azok működését nem szabályozzák olyan nemzetközi előírások, mint a nemzeti parkokét. A védelem és általában a látogatás szempontjából a következő felosztás a leglényegesebb:
• fokozottan védett területek
• korlátozottan látogatható területek
• szabadon látogatható területek
A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet,( Mecsek.jpg ,Mecsek12.jpg) hasonlóan, mint a többi hazai védett terület, csak részben látogatható.Azonban erről sokan megfeledkeznek. A nagyobb részt természetesen a szabadon látogatható természeti környezet adja, ahol fokozatosabban érvényesek a kulturált viselkedés szabályai, nem mintha ez a nem védett helyeken nem lenne elvárható (szemetelési-, gyűjtési-, táborozási tilalmak). A korlátozottan látogatható területekre csak meghatározott időben, bizonyos útvonalon és rögzített létszám mellett lehet belépni. A legkövetkezetesebb előírások a fokozottan védett területekre vonatkoznak, de a kezelő szerv előzetes engedélyével csak a terület tudományos kutatói, tanárok, egyetemi- és főiskolai hallgatók, a sajtó, a rádió, a televízió képviselői léphetnek be.
Mindezek a megszigorítások nem öncélúak, igen indokoltak, hiszen a fokozottan védett rész, amely a Kelet-Mecsekben a Hidasi-völgy, Taganyó, Bánya, Kisújbánya vidékére esik, az adott természetvédelmi terület elsődleges rezervátuma. Vidékünk egyedülálló géntartalékainak megőrzése csak a ma még viszonylag kevésbé károsodott ökológiai környezetnek és élővilágnak a fokozott védelmével oldható meg.

Mi a tájvédelmi körzet rendeltetése? A Kelet-Mecsek a Kárpát-medence egyik legbonyolultabb szerkezeti felépítésű hegysége. A szorosabban vett védett terület a liász! Lotaringiai emeletével kezdődő, elsősorban márgás és mészköves tengeri üledékek hézag nélküli sorozatából álló, valamint alsó kréta vulkanikus kőzettömegek (trachidolerit és fonolit), ma már jól ismert vidéke.
Hazánkban e vulkanikus képződmények összefüggően csak a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben találhatók meg. A vidék tájképileg, s a helyi flóra, fauna fajösszetételét illetőn Közép-Európában egyedülálló. Számos délvidék növény- és állatfaj talál itt kedvező életfeltételekre. Közülük kiemelkedik a bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis banatica), a Zengő törpearaszolólepke (Eupithecia silenicolata zengoensisl), amelyek a Kárpát-medencében csak a Keleti-Mecsekben találhatók.
A tájvédelmi körzet védelmet biztosít a terület minden ott élő növény- és állatfajának, s ez a védelem egyik legsarkalatosabb pontja. Kivételek a vadászható és az úgynevezett káros fajok. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Keleti-Mecsekben ez idáig rendszeres és tervszerű állattani kutatás még nem volt. Kivételt csak a lepke és madárfauna feltérképezése képvisel.
A tájvédelmi körzetnek meg kell őrizni, és fel kell tárni a táj kulturális, történeti értékeit, amelyek az időszámítás előtti időkbe nyúlnak vissza. Gondoljunk csak a területet egykor átszelő római hadiútra, Maré-várára vagy a Zengő tetején megbúvó egykori várromra, hogy csak a legjelentősebbeket említsük.
A kulturális értékeket úgy kell a nagyközönség rendelkezésére bocsátani, hogy hű képet adjon az itt élő nép múltjáról és jelenéről. Fontos feladatot kell betöltenie az odalátogató turisták kulturált szabadidő eltöltésében, s a felnövekvő ifjúság, felnőtt lakosság ismeretszerzésében. Szép és nemes feladat ez. Sajnos nem ritkán tapasztalható, hogy a kirándulásról hazatérők hatalmas vadvirágcsokrokkal, virágzó faágakkal, tövestül kiszedett értékes növényekkel térnek haza, majd mindez másnap a kukák mélyére kerül. Nagy felelősség hárul itt, most a környezetismeretet, biológiát oktató tanárokra, hogy főképpen azokra a ritkaságokra hívják fel a figyelmet, amelyek a Kelet-Mecsekben egyedülállóak: a már említett bánáti bazsarózsa, a mecseki zergevirág, baranyai peremizs, az óriás szegfű.
A tájvédelmi körzet területén többfelé tapasztalható (pl.: Püspökszentlászló, Kisújbánya), hogy a nem kellő megfontolással mezőgazdasági művelés alá vett, majd elhagyott területek ma elgyomosodva, az eróziónak fokozottabban kitéve pusztulnak. Baranya megye, s talán az egész Dél-Dunántúl azon vidéke a Keleti-Mecsek, amely legkevésbé esett áldozatául a civilizációs hatásoknak. Az ezek után feltérképezendő sokarcú élővilág feltehetően új képet ad a Balkán-félsziget és a Dunántúl növény és állatföldrajzi kapcsolatairól, az utolsó jégkorszak utáni benépesülésről, a flóra- és faunavándorlásokról.
A ritka geológiai formációk (Hidasi-völgy, Óbányai-völgy, Máré-vár környéke) mellett felmérhetetlen értékeket felvonultató gyertyános- és bükk elegyes tölgyesek nagy szolgálatot tesznek a mecseki szénmedence, közvetlen bioszféránk egészségesebbé tételében. Az üdülőtájak kialakítása nem a ma emberének a találmánya. Már a római birodalom idején- 2000 évvel ezelőtt - főleg Róma környékén létesítettek hatalmas üdülőterületeket, hiszen a zsúfolttá váló városok helyi klímája szinte elviselhetetlenné vált. Talán ilyen menekülés a Mánfai-völgyre néző domboldal kultúrába vonása is? Nem volna érdemtelen a középkori városok kútfőinek tanulmányozása sem, mivel minden városfalon kívül volt a lakóknak gyümölcsös-, szőlős és zöldséges kertjük szerte Európában.

Arborétum a Zengő mögött
A Mecsek legmagasabb pontjának, a Zengőnek (682 m) az északi oldalán húzódik meg a festői szépségű püspökszentlászlói völgyelés. Nyugatról a Hármas-hegy határolja. A történelmi hangulatot árasztó Püspökszentlászlóró még a baranyaiak is igen keveset tudnak.
A monda szerint Szent László király egy vadászat alkalmával a hirtelen kitört vihar elöl a völgyben húzódott meg. Hálából és emlékül e helyre egy kis kápolnát emeltetett. A mindig szerény település "fénykorát" az 1700·as és 1800-as évek fordulója táján élte. Ekkor gróf Esterházy Pál László pécsi püspök a mai templomot és a mellette álló nyaralókastélyt építette, amely ma egyházi szociális otthon, körülötte szépen gondozott hatholdas arborétummal.
A Püspökszentlászlóra vezető hegyi úton a turistát szinte az év minden évszakában csodás látnivalók sora várja. Hosszúhetényből gyalog kiindulva már kora tavasszal színpompás virágtakaróra találunk az út menti erdők alján. Enyhébb telek után igen korán virít a zöld virágú illatos hunyor, a kankalin számos faja, s a kék virágszőnyeget alkotó májvirág. Március-áprilisban szirmot bont az odvas keltike bíbor és fehéres változatokban. (És ezt tapasztalatból mondom, mert tényleg fantasztikus.) Közöttük itt-ott néhány sárga tyúktaréj büszkélkedik.
Szinte minden hónapnak megvan a maga növényritkasága, szubmediterrán hangulatot adva a tájnak. A pécsi püspököket bizonyára e gazdag és változatos növényvilág bátorította arra, hogy a "bazsarózsák földjén" nyaralókastélyt és arborétumot létesítsenek.
Lassan átsétálva a ma már hétvégi üdülőfaluvá lett egyutcás Püspökszentlászlón, az egykori iskola (ma kulcsosház) szomszédságában óriási platánok állnak őrt. Mögöttük fazsindelyes templom, s a mellette lévő kis kertkapun át léphetünk be az arborétumba, ahol különösen a fenyőállománya jelentős. Eltekintve a hazánkban őshonos fajoktól inkább a távoli tájakról származók érdemelnek figyelmet. Az élőfagyűjtemény sokmillió év óta szinte megkövesedett ősi faja a páfrányfenyő.
A kicsiny arborétum növényeiről és állatvilágáról már több ismertető jelent meg, amit nagy szeretettel ajánlok figyelmükbe.