|
|
|||||||||
|
|||||||||
Kisújbánya települési portál: www.kisujbanya.hu Webdesign: www.weblappont.hu |
|||||||||
(július 13. szombat)
Drága Barátom Dji-gu!
A jövő egy rettenet. Úgy hiszem ezt a mondatot már megelőző levelem, - amelyet három nappal ezelőtt írtam, és a megbeszélt helyen elhelyeztem- tartalmazta, remélhetőleg hamar megtaláltad, így nem okoztam vele gondot Neked. Amit itt megélek teljes egészében más, mint az, amit Te ismersz, amihez én is hozzá szoktam. Úgyhogy egyáltalán nem tudom, mivel is kezdjem helyzetem leírását. Itt tulajdonképpen nem is „itt”-et kellene mondanom, hanem „most”-ot!
De ez a „most” olyan elképzelhetetlenül idegennek hangzik, hogy nehezemre esik ezen „hely” valóságát összevetni a helyről való fogalommal, ahol Te- pontosan ezerévnyire távol innen- élsz. Ezer év, nos tudom, ez egy akkora időtáv, amit az emberi értelem nem is tudhat felfogni.
Nyilvánvalóan tudsz számlálni: -egy, kettő, három, egészen ezerig- és magadnak megpróbálod elképzelni, hogy egy-egy számlálással egyidejűleg egy év eltelik. Ezer év alatt nemzedékek, császárok, dinasztiák tűntek el, a csillagok állása megváltozott. De azt mondom Neked: ezer év többet jelent, mint csupán elmúlt időt. Ezer év az idő olyan hatalmas hegysége, hogy azt a legvadabb fantázia madara sem tudja átrepülni.
Ezer év nem csak a „most”-ot és „akkor”-t jelenti. Ezer év az „itt”-et és az „ott”-ot is jelenti. Én a „itt”-nél fogok tartózkodni!
Nagyon boldog vagyok, hogy a megbeszélt helyet, ahol ezt a levelem el fogom helyezni, megtaláltam. Egy embernek köszönhetem, hogy sikerült rálelnem, aki sokat segített, és segít is nekem. Majd később fogok Neked róla többet mesélni. Idegen segítség nélkül nem találtam volna meg a helyet, mert a mi K’ai-fengünk oly mértékben megváltozott, mintha egy másik város lenne. Ez talán azzal van összefüggésben, hogy a folyó megváltoztatta a folyásirányát, most majdnem teljesen északi irányban folyik. A város elképzelhetetlen méreteket öltött, és szinte elviselhetetlenül zajos. Egy palota sem létezett azok közül, amelyek most a végtelenségig -ameddig a szememmel ellátok- körülvesznek bennünket (az egyszerűbb házakról nem is beszélve). A domboknak nyoma veszett. Minden lapos, ezért a házak, mint szabdalt hegyormok türemkednek fölfelé, és egyetlen fa nincs a házak között. Semmit, de semmit nem ismernél fel. Nem tudom magamnak elképzelni, hogyan kerültek ezek ide. Neked nyugodtan megmondhatom: semmire sem való, durva kinézésű tornyok. Barbár unokáinknak tulajdonítom, hogy a dombokat eltűntették.
Most egy kövön ülök éppen, amíg e sorokat írom. A zaj, ami engem egyébként aggaszt elviselhető, egy-két Li[1]-vel messzebb sokkal rosszabb. Nem messzire a kőtől lenne a helye annak a kis nyári laknak, ahol Téged ezer éve és három napja átöleltelek. Egy porszem nem sok, annyi sem maradt abból az időből, egy sor csúnya ház áll a helyén.
A másik követ, amit a parkban helyeztünk el abban a reményben, hogy ezer évig is a helyén marad már nem találtam. Szerencsére nem vagyok ráutalva azokra az ezüst csónakocskákra[2], amiket a kő alá rejtettünk. Az ötven ezüst, amim van elég lesz. És még azon kívül is itt van aranytartaléknak az öt darab szép metszésű arany kehely.
Azonnal vissza szerettem volna, illetve vissza szeretnék térni, de sajnos meg kell várnom a kikalkulált időpontot, és az csak nyolc hónap múlva következik be. A saját hibám sodort ebbe a lelketlen, zajos jövőbe. Imádkozz egészséges visszatérésemért. Üdvözöld nevemben Shiao-shiaot, akit rajtad kívül kedves barátom a legjobban szeretek.
Kao-tai