| |
|
Kategória: Virtuális erdő
Virtuális erdő |
| | A szelíd Mecsek és a környező dombvidék
Végre egy "valódi" hegység, ahol sziklákat is lehet látni! A Mecsek bonyolult, törésesgyűrt szerkezetű szigethegység, nyugatról keletre nagyjából fiatalodó kőzetekkel. Óidei (perm) vörös homokkő, triász kavicskő, márga, dolomit, karsztosodó mészkő, jura feketeszéntelepek, kréta mészkő és vulkáni kőzetek (fonolit, trachidolerit), harmadidőszaki lávák, tufák (riolit, andezit) és laza üledékek (agyag, homok, kavics) mind-mind megtalálhatók a felszínen.
Nemcsak az ásványi nyersanyagok (az uránérc, a feketeszén, az építőkő) "kincsek"-nek van felbecsülhetetlen értéke a repedezett, karsztos kőzetekben, hanem a kristálytiszta, ivóvíznek alkalmas vízkészleteknek is. Az oxigéndús levegőről sűrű cseres- és gyertyános-tölgyesek, magasabban bükkösök "gondoskodnak." Aljnövényzetükben ritka lágyszárúak is megjelennek. Az éghajlat már szinte mediterrán: a napsütéses órák száma évente 2000-2100, az évi középhőmérséklet (11 °C) is magasabb, mint hazánkban bárhol.
Védelem alatt áll a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet (9347 ha), ahol jól látható a réges-régi tűzhányók terméke, a tenger alatt megszilárdult párnaláva. Legmagasabb pontja a Zengő (682 m). Andezitjét Komló mellett, fonolitját a Kövesdihegyen (463 m) fejtik. A tájvédelmi körzet tölgyeseinek, bükköseinek botanikai értékei: majom- (Orchis simia) és bíboros kosbor (O. purpurea), szúrós csodabogyó, keleti zergevirág és talán a leglátványosabb: az óriás szegfű (Dianthus giganteiformis). Az állatvilágból a ritka tegzesek, cincérek, a hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentata), a harkályok, az egerész- és darázsölyv, a békászó sas emelhető ki.
A Nyugat-Mecsek még vár a védettségre. Fő vonzereje az Abaligeti-cseppkőbarlang, a középső triász szürke mészkőben kb. félmillió éve keletkezett az áramló karsztvíz oldó és koptató hatására. Bejárata 219 m-rel van a tengerszint felett, teljes feltárt hossza 1380 m. Egy helyi molnár talált rá 1768-ban. Sokáig Paplika volt a neve, mivel a helyi plébános pincéjéül szolgált. Cseppkövekben az 1955-ben felfedezett Nagy-terem a leggazdagabb. Védetté nyilvánítása előtt cseppköveit sok kár érte. Legérdekesebb cseppkőalakzatai a Korona, a Pisai ferde torony, az Elefántfej, a Pálmatörzs stb. Egy hasadékába "Lebegő kő" szorult be. A látogatók ez alatt haladnak át, mióta 1957-ben kiépítették. Az apró vakbolharákon (Niphargus sp.) és vak víziászkán (Stenasellus hungaricus) kívül a nagy (Rhinolophus ferrumequinum) és a kis patkósorrú denevérek (R hipposideros) tanyája, de a barlangokat kedvelik a hosszúfülű (Plecotus auritus), a pisze (Barbastella barbastellus) és a hosszúszárnyú (Miniopterus schreibersi) "bőregerek" is. A barlang gyógyhatása pormentességének, levegője radontartalmának, állandó hőmérsékletének és 97%-os páratartalmának köszönhető. Tervezik gyógybarlanggá fejlesztését. (Tájékoztatás kérhető a fenntartó DDNP Igazgatóságától.)
A karsztvidéken még számos zsomboly, aknabarlang, a felszínen kőfülkék, töbrök, víznyelők jelzik a víz mészkőoldó munkáját. A keleti részen, a Melegmány- és a Nagy-Mélyvölgyben pedig látványos természetes lépcsők, mésztufa (édesvízi mészkő)-gátak, ún. tetaráták keletkeztek. A 709 ha-os, hűvös mikroklímájú terület 1957 óta védett. Ízelítő védett növényeiből: díszes vesepáfrány, illatos hunyor (Helleborus odorus), tündérfürt, szúrós és lónyelvű csodabogyó, aranyos baraboly (Chaerophyllum aureum), tarka lednek, hevesi tisztesfű (Stachys silvatica), olasz müge (Asperula taurina).
A Tubes (611 m) környékén a kantavári romok középkori erődítés maradványai. A közelükben barlang nyílik, forrás fakad. Az itteni kőfejtőből származó középső triász bitumenes mészkőből készítették a pécsi utcák sötétszürke alapon fehér kalciteres szegélyköveit. A Lámpás-völgyben kezdődött a feketeszén bányászata. A Mecsek tömör kőzetei a 130-150 m magas Baranyai-dombságon már csak itt-ott közelítik meg a felszínt. Általában a Pannon-tenger üledékei és löszköpeny fedi be őket.
A Geresdi-dombság területén felszínre kerül a Mórágyi-rög ókori gránittömege, Erdösmecskén bányásszák is. A termékeny vidék szinte minden völgyében apró falvak sorakoznak.
Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet
A 9347 hektáros TK-t 1977-ben hozták létre a Mecsek érintetlenebb, keleti részén.
A Mecsek gyűrt, töréses szerkezetű röghegység, melynek alapja ókori kristályos (gránit) tömeg. Ez a földtörténeti ókor végén lesüllyedt és a kialakuló vályúkat elöntötte a tenger. Ebben halmozódtak fel a környező, összetöredezett táblák lepusztulásának termékei. Így keletkezett a perm időszaki homokkő és konglomerátum, melyben uránércet is bányásztak. A triász és jura tengeri üledékéből képződött mészkövek alkotják a Mecsek fő tömegét. A jura időszakban, tengerparti öblökben kőszén képződött. A legjelentősebb szerkezeti változások a kréta időszakban, a Kárpátok felgyűrődése idején zajlottak le. Ekkor erőteljes vulkáni tevékenység is jelentkezett, mely során kisebb mélységben megszilárdult, sajátos, csengő hangú vulkáni kőzet képződött. Ez a fonolit, amely az egyéb vulkáni kőzetfélékkel (főként trachidolerittel) együtt a Keleti-Mecsekben fordul elő.
A Keleti-Mecsek geológiai szerkezetét csodálhatjuk és tanulmányozhatjuk a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által létrehozott Várvölgyi Földtani Tanösvény segítségével. A magyaregregyi strandtól a Pásztor-forrásig tartó tanösvényen hét kőzet feltáródását figyelhetjük meg és az ott elhelyezett tájékoztató táblák segítségével megtudhatjuk korukat, kialakulásukat, szerkezetüket. A Mecsek növényvilága délies elemekben gazdag. Jellemző erdőtársulásai a mecseki karsztbokorerdő, mészkedvelő tölgyes, cseres tölgyes, gyertyános tölgyes, bükkös és sziklaerdő. Hazánkban csak a Mecsekből ismert a bánáti bazsarózsa (Paeonia officinális subs. banatica), az arany baraboly, a Mecsek és a Villányi-hegység közös növénye a majomkosbor, a lapickásfű és a baranyai peremizs.
A mecseki flórajárás bükköseiben, gyertyános tölgyeseiben él az olasz müge. Sziklás erdőkben találjuk a keleti zergevirágot, mely a Dél-Dunántúlon kívül csak a Keszthelyi-hegységből ismert hazánkban. A Mecsekben megtaláljuk még a közvetlenül veszélyeztetett szarvasbangó néhány kis populációját, valamint a vörös áfonyát is. A hegység patakjaiban él a hegyi szitakötő. Több helyen találkozhatunk az ászkarákokra, tegzes lárvákra vadászó hegyi billegetővel, az odúlakó kis légykapóval, örvös légykapóval, fekete harkállyal, kék galambbal. A felmérések szerint évente kb. 30 pár egerészölyv, 2-3 pár darázsölyv és 10-12 pár héja él a lomberdőkben. Féltett ragadozó madár a békászó sas (Aquila pomarina), amely minden év áprilisában tér vissza a mecseki erdőségekbe.
A vízfolyások, patakok tisztaságát jelzi, hogy különleges, ritka tegzes fajokat (lepkeszerű, átlátszó szárnyú rovarok) őriznek. Ezek a patakok az ország leggazdagabb és legértékesebb állatvilágot rejtő vizei közé tartoznak. Vizükben él Európa egyik legritkább tegzes faja, valamint egy, csak a Mecsekben előforduló tegzes. Ismert lelőhelyeik természetvédelmi oltalom alatt állnak. A bükkösökben itt még nem ritka a havasi cincér. Feltűnő védett faj a gyászcincér, a tölgyesekből alkonyatkor kirajzó szarvasbogár és a nagy hőscincér.
|
| 2005. 03. 18. 09:40:27 |
|
|