1. kép. Stein Mühle szitája

Nagyszüleim elbeszéléseiből tudtam, hogy Mecseknádasdon valamikor nagyon sok malom működött. No, de mennyi? Hol álltak? Mennyi maradt meg belőlük? Mi történt azokkal, amelyeket lebontottak? Élnek-e még molnárok Mecseknádasdon? Számos megválaszolatlan kérdés, amelyekre választ kaphatok csak kutakodnom kell. Ekkor határoztam el, hogy a még meglévő malmokat felmérem.

Amikor a kutatómunkának nekiveselkedtem kiderült, hogy másokban is megfogalmazódtak hasonló kérdések. Így jutottam el Gebhardt Jánosnéhoz, aki 2001-ben hangfelvételeket készített a még élő molnárokkal illetve azok leszármazottaival. Köszönöm neki, hogy ezeket a hangfelvételeket a rendelkezésemre bocsátotta.

A felméréseket többnyire testvéremmel együtt végeztem a nyár folyamán. Hét malmot sikerült felmérnünk, a többi még - álló malom - felmérésre vár. Tulajdonképpen ez a felmérés képezi első dolgozatom alapját, melyet történeti adatokkal próbáltam kiegészíteni és egységbe foglalni. A felmérési dokumentációt az 1. számú melléklet tartalmazza.

A felmért malmok és a még felmérésre váró malmok kialakításával, szerkezetével, berendezésével és rendszerezésével, a malomépületek jövőbeni hasznosításával egy másik dolgozatban szeretnék foglalkozni.

Szeretnék köszönetet mondani, konzulensemnek, Dr. Kalmár Miklósnak is, aki a dolgozat elkészítésében sokat segített.

Ezzel a dolgozattal szeretnék emléket állítani a molnároknak, családjaiknak és mindazoknak, akik egykor azon munkálkodtak, hogy Őseink mindennapi kenyerüket megadassék.

MECSEKNÁDASD

2. kép. Mecseknádasd 2001

Mecseknádasd Baranya megyében, a Keleti Mecsek egyik völgyében fekvő 1800 lélekszámú falu Pécstől 30 km-re. Legmagasabb pontja a Templomhegy, amely 470m magas. A völgy Nyugat-Kelet irányultságú. A völgyben folyik az Öregpatak, mely Kisújbányánál ered és Hidas után a Völgységi patakba ömlik. A patakot több forrás és ér táplálja. A település éghajlatát mediterrán hatás befolyásolja.

A falut a 6-os számú közlekedési főút szeli ketté.

A MALMOK RÖVID TÖRTÉNETE

Középkor

Hogy volt-e, vagy voltak-e malmok a középkorban Mecseknádasdon, azt sajnos írásos anyaggal nem tudom bizonyítani, mert erre vonatkozó dokumentummal nem találkoztam kutatásaim során, de egyéb körülmények arra engednek következtetni, hogy ebben az időben lehetett már vízimalom ezen a területen.

Melyek ezek a körülmények?

- A letelepedő magyarság körében a megváltozott életforma, a földművelés és a kézműipar fejlődését vonta maga után. A családok saját lisztszükségletüket kezdetben kézi malmokkal állították elő. Később a megnövekedett fogyasztás már nem volt kielégíthető pusztán ezekkel a primitív őrlőszerkezetekkel.[1] Országunkban ekkorra tehető az első száraz-, és vízimalmok megjelenése.[2]

- Szent István idegeneket telepített be az országba, akik római kultúrterületről jöttek. Körükben már ismert volt a vízimalom.[3] Ezek az idegenek elsősorban a nagyobb személyzetű udvarokban jelentek meg. Ilyen udvar lehetett Mecseknádasd is, mivel a település a királyi birtok része volt. A népes udvar kiszolgálására már épülhetett malom.

- Nemcsak a feudális birtokokon bontakozhatott ki a malomépítészet, hanem a kezdetben önellátásra berendezkedett termelőközösségekben-kolostorokban is[4]. Mecseknádasdon az úgynevezett Schloßbergen, egy háromhajós gótikus templom maradványait tárták fel, melyhez feltehetően kolostor is csatlakozott.

- A török hódoltság idején Mecseknádasd végig lakott volt. Sőt komoly katonai erőt képviselt. 1619-ben a katonai legénység 46 fő volt.

XVIII. század

A XVIII. századból már írásos emlékeink vannak arról, hogy Mecseknádasdon több vízimalom működött.

A megfogyatkozott református magyar lakosság mellé katolikus németeket telepítettek, elsősorban a Rajna, Hessen és Fulda környékéről. A megnövekedett népesség elindította a malmok szaporodását is.

1728-ban az összeírás 4 régi vízimolnárt említ.[5]

1732-ben a malmok száma, amelyek gyakrabban őrőlnek 7.[6]

1733-ban, a malmok száma 8, melyek között egy községi malom volt. A malmok után árendát fizettek az uraságnak. Az árenda, vagyis a bérleti díj egyes malmok után 5 forintot tett ki.[7]

Nádasd kegyura, Klimó György, pécsi püspök 1752-53-ban építette ki rezidenciáját a településen. Az 1778-ban készült püspöki felmérés részletes leírást nyújtott a kastélyról és a gazdasági épületekről. A gazdasági épületek között megtaláljuk az uradalmi patakmalmot és az olajütő malmot is. [8]

1785-ben végzett Széchényi Ferenc féle összeírás 542 patakmalmot említ Baranya vármegyében, ebből 85% egykerekű. A technikailag fejlettebb, nagyobb teljesítményű, többkerekű malmok többsége uradalmi tulajdonban volt.[9] Mecseknádasdon ekkor 10 molnár szerepelt az összeírásban. A malmokat csak gabona őrlésére használták. Kivételt csak az uradalmi malom képezett, ahol az egyik vízikerék olajütő malmot működtetett. A molnárok többsége nem csak malmuk hasznából él, hanem mellette földdel és állatokkal is rendelkeztek. A molnárok közül 5 a bonyhádi molnárcéhbe tartozott.

A molnárokról szóló leírást a … számú melléklet tartalmazza.

Tolna vármegyében a molnárcéh 1719-ben alakult meg.[10] 1780-ban a bonyhádi molnárok új privilégiumot kértek és külön kérték a vármegyét, hogy a kontár molnárok a céhbe kényszeríttessenek.[11]

XIX. század

Az 1815. évi malom összeírásban összesen 536 malom szerepel. Mecseknádasdon 15 molnár található. A malompatak vize 5 kétkerekű malmot hajt. A molnárok fele földdel és réttel is rendelkezik. A vármegyében Pécsvárad (21) után Mecseknádasdon(15) található a legtöbb malom.[12]

Az 1842-44. évi felmérésben Pécsváradon 22 malmot, Mecseknádasdon 18 malmot, Óbányán 6 malmot írtak össze. Míg Pécsváradon a malmok száma csak 1-gyel, addig Nádasdon 3-mal és Óbányán 5-tel gyarapodott. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy  már nem csak saját maguknak és szűk környezetüknek őröltek, hanem messzebbről is ide hordták a gabonát. Mindegyik molnár rendelkezett szántófölddel és kaszálóval. Ez bizonyítja, hogy nem csak az őrlésből éltek.

1853-ban megalakult Pécsváradon is a molnárcéh, melybe 3 nádasdi molnár is kéri fölvételét.[13] Talán a megalakulásuk emlékére és hálájuk jeléül állítják fel az 1850-es évek elején a Kálvária Krisztus-keresztjét, talapzatának hátulján a felirattal: „Gestiftet vom ehrsamer mühler Handwerk” - (Emelte a tisztes molnáripar).[14]

1859. évi ipartörvény a molnármesterséget is a szabad iparhoz köti.

1885-ben Baranya megyében 615 kis vízimalmot és egy nagyobbat írtak össze. A nagyságrendi különbséget a statisztikusok nem a kapacitás, hanem az előállított lisztfajták száma szerint határozták meg. 581 malom teljesítménye nem haladta meg az 5 q-t és csupán három vízimalom volt képes napi 10 q-nál többet őrölni. A kis kapacitás ellenére a megyében megtermelt gabona feldolgozása 1885-ben még zömmel a kis vízimalmok feladata volt.[15] A megyében ekkor még csak két gőzmalom működött. 1894-ben a megyében már 42 gőzmalom üzemelt, a kis vízimalmok száma pedig 624-re emelkedett. 387 olyan vízimalom volt, melynek napi kapacitása nem érte el az 5 q-t és 83 napi 10 q-nál többet tudott volna őrölni. A kapacitás gyors növekedésének oka, hogy a XIX. század vége felé és a XX. század első éveiben a kőjáratot egyre több helyen felváltja a hengerszék alkalmazása.[16]  Ez megfigyelhető a nádasdi molnároknál is. Például Gungl János Bécsből hozat két darab hengerszéket, melyekkel már több és jobb minőségű lisztet tud előállítani.

XX.század

A XX. század elejére a malmok száma a két községben 30-ra nőtt.

A gőzmalmok fejlődésével párhuzamosan megkezdődött a patakmalmok hanyatlása. Az 1906-os megyei adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a vízimalmok  szerepe tovább csökkent. Számuk 504-re esett vissza.

1933-ban megjelent Pécs Baranyai Értesítőben Nádasdon mindössze 15 működő malmot jegyeztek fel.

A II. világháború befejeztével a malmok számát az 1946-os kitelepítés is tovább csökkentette. Ugyanis több molnár neve szerepel a kitelepítettek listáján.[17]

1949. évi 20. számú törvényerejű rendelet megjelenése igen jelentős, mert hatályba lépése után állami kezelésbe került valamennyi malom, amelynek napi őrlőképessége elérte vagy meghaladta a 150 mázsát. Az államosított malmok a Dél-Dunántúli Malomipari Egyesülés felügyelete alá kerültek. Az egyesülés elkészítette 1950 novemberében az első racionalizálási ütemtervet. A kisebb malmok leállításának legfőbb szempontja az volt, ha valamely malomházhoz néhány kilométerre volt már állami, és az olyan kapacitással dolgozott, hogy zavartalanul el tudta látni a környéket. Ilyen esetben akkor a kisebb malmokat leállították és cseretelepeket létesítettek. Mivel a körzetben volt nagyobb kapacitású malom (Bonyhádi Hengermalom), így Mecseknádasdon csak cseretelep létesült. Ilyen cseretelep volt többek között a Spatze malom is. Később a cseretelepeket is megszűntették és a magán malomipart felváltotta a korszerűbb állami malomipar.

MOLNÁRÉLET MECSEKNÁDASDON

Szemelvények a molnárok életéből

A molnárok életéről különböző leírásokból és Gebhardt Jánosné által gyűjtött hanganyagból idézek. (A hanganyagok természetesen nyelvjárásban állt rendelkezésemre, melyekből néhányat az érthetőség kedvéért lefordított.)

„A családban a molnár mesterség hagyománynak számított, vagyis apáról fiúra szállt. Dédnagyapám munkakönyve még máig is megvan.”

„A malom háromszintes volt. A középső szint volt a  tulajdonképpeni malom, ahol a gabonát átvették, és a kész lisztet és mellékterméket visszaadták. Itt volt a mérleg. A lemért gabonát kiöntötték a mindig patyolat tiszta hajópadlóra egy csúszda mellé. A csúszdán lefolyt a gabona az alsó szintre egy garatba. Ennek alján egy kanalas felvonó felmérte és szállította a hengerszékbe./ Az egyik hengerszék búza, a másik rozs őrlésére szolgált./ A két hengerszék a földszinti helyiségben volt. A hengerekből kikerült őrlemény egy másik kanalas felvonóval felkerült a harmadik szintre, vagyis a padlásra. Itt selyemből készült forgósziták osztályozták az őrleményt. Mindegyik fajta liszt és melléktermék egy meghatározott facsövön keresztül a facsövek aljára rákapcsolt zsákokba került. Így minimálisra csökkent a porlási veszteség.”

„Kresz Antalnál tanult. Nem tanulhatott otthon. Csak így kaphatott mesterlevelet. Már 12 éves korától segédkezett az apjánál a malomban.”

„A feleség otthon darált. A környékbeli asszonyok talicskával vitték oda a darálnivalót.”

„Búzát, rozst őröltek és daráltak a parasztoknak. Az őrlési díjat vámnak nevezték. 1 q-nál 6 kg volt a vám. Mikor az apja bevonult bérmolnárt fogadtak és a család segített.”

„Ha a fogaskerékből kitört egy fog és nem cserélték, kitört az összes.”

„Faszénnel üzemelő motorjuk is volt a 40-es évektől. Főleg ősszel volt kevés a víz, amikor a legtöbb őrölni való volt.”

„1951-ben a nagy árvíz elvitte a malom sarkát. Szerették volna kijavítani, de a házba betelepített nem engedte.”

„A malom annyit hozott, mint 20 kataszteri hold jó föld. Ezt öröklésnél így vették figyelembe.”

„A malmot, az édesanyja örökölte 1927-ben az édesapjától. Föl már édesapja újította, mert egy öreg szalmatetős épület volt.”

„Télen egy rudat tettek a malomkerék fölé, ennek tetejére pedig kukoricaszárat, hogy ne fagyjon rá a víz.”

„Az őrlés mellett a család földműveléssel is foglalkozott.”

„Ez akkoriban kicsi malom volt, de lehetett benne őrölni.”

„Nagyapám elbeszélése szerint a népes család életében nagy változást hozott az I. világháború kitörése. A családfő és egyben molnármester az elsők között kapta meg katonai behívóját, és a frontra került. Dédnagymamám azonban, sok gyermeke segítségével, folytatta a malom üzemeltetését. Erre kényszerült a család, mivel más jövedelem forrással nem rendelkeztek. A családban a dédnagymamán kívül, ekkor 9 gyermek volt: a legidősebb 17 éves, a legkisebb alig egy éves. A család létfenntartása érdekében a nagyobb gyerekek a malomban ténykedtek, a kisebbek teheneket és sertéseket őriztek, legeltettek Előfordult az I. világháború alatt, hogy éjjel ismeretlen tolvajok a malomban lévő gabonát, lisztet alaposan megdézsmálták, az ólakból a sertéseket elhajtották, mivel a közbiztonság és a közrend gyenge volt, és tudták, hogy a házban csak egy védtelen asszony lakik sok apró gyerekkel. A család és javaik megóvása végett az összes ablakot ekkor erős kovácsolt vasráccsal látták el, a lakás, a malom, sőt a sertésólak ajtaira pedig nagyon erős vasból készült lezárható keresztpántokat szereltettek. Ezek a vasszerkezetek egészen az 1950-es évek végéig „díszítették” a házat, amikor ezekre már nem volt szükség.

Az I. világháború után a családfő hazatért épségben a háborúból. Egy gyerekkel szaporodott a család. Az előbbi 9 megnőtt, kicsi lett a lakás. Akkor építették hozzá a régi malomhoz és a mellette lévő szoba konyhához a másik két szobát és egy új konyhát. Úgy, hogy egyik oldalon volt egy konyha, a másik oldalon egy konyha és a szobák. Továbbá új istállót és gazdasági épületet is építettek.

Az akkor kialakított épület a mai napon is áll akkori formájában, közvetlenül a 6-os műút mellett, azzal párhuzamosan.”

„A háború /II. világháború/ után még egyszer nagy erőfeszítéssel üzembehelyezte a régi vízimalmot és az öreg fűrészgépet, de belátta, hogy az idő eljárt felette és végleg leengedte a zsilipet.”

NÉPI ÉPÍTÉSZET MECSEKNÁDASDON ÉS KÖRNYÉKÉN

A török hódoltság után Magyarországon új településhálózat alakul ki. A középkorban sűrűn lakott vidékek a török uralom alatt pusztasággá változtak. A megmaradt lakosság nagy része a mezővárosokba húzódott.

A 18.század elején megkezdődött a lakatlan tájak betelepítése különféle népekkel. Szlovákokat telepítettek a Duna-Tisza közére, Nyíregyháza és Békéscsaba környékére. Németeket a Bánátba, Bácskába, Tolna-Baranya megyébe – az úgy nevezett „Schwäbische Türkei”-ba, Veszprém megyébe és Buda környékére. Megtörtént a románság betelepülése Erdélybe. Szerbek települtek a Duna mentén egészen fel Komáromig.

Az új földbirtokosok új településeket hoztak létre, melyeket osztrák mérnökök terveztek.

A telepítési előírások hatására új településrend alakult ki. (Mária Terézia - „Inpopulations Instruction”-ja; II. József uralkodása alatt történik meg az első birtok felmérés, elkészülnek az első katonai térképek, mérnöki szabályozott telek és beépítési utasítások jelentek meg.) Megjelent a derékszögű utcahálózat, az úti falu. Ez utóbbi abban különbözik a szalagtelkestől, hogy az utca szélessége állandó. Itt előbb volt meg az út, mint a falu. Az úti falu gyakran nem az országút mentén, hanem abból leágazva, zsákszerűen települt, de szabályosságát ekkor is megőrizte.[18] A beépítés módjára jellemző lett a soros udvaros beépítés.

Ismert Bács megyéből, Cothmann telepítési biztos rendelete 1765-ből, miszerint a házsorok legalább 20 öl (1 öl ~1,9 m) szélesek legyenek és tilos az udvart melléképületekkel keresztben beépíteni a tűz elkerülése végett és a levegőjárás biztosítása miatt.

Dunakömlödön (Tolna megye) a parcellázott telkek mérete: 100 öl hosszú és 7 öl  3 láb széles. Az épületek szélessége 3öl+3láb (6,6 m)

7. kép. Óbánya látképe

A 18. századi Magyarország népi építészetének egyik jellemzője, hogy a falanyag megváltozik, a föld alapanyagú házak elterjedésével a faházak kezdtek kiszorulni a népi építészetből. Ennek oka többek között: a 150 éves török uralom erdőgazdálkodása, a különféle királyi rendeletek, pátensek. Mária Terézia 1769-ben életbe lépteti az országos erdőrendtartást,- amely előírja, hogy : „ épületre való fákat pedig a lakosok a maguk közönséges és házhelyek után való erdejéből is csak az uraság engedélyével vághatnak…” - és 1772-ben pedig -amelyet a helytartótanács kétszer is megerősít- azt a szabályzatot, miszerint „ hogy az alattvalók az épületfalait, ahol lehet szilárd vagy legalább nyersanyagból állítsák elő, az uradalom az erdőkből fát csak a tető, az ajtók, az ablakok és más hasonlók készítéséhez szolgáltasson ki”.

A 18. században bizonyos magyarországi területeken így a Dél-Dunántúlon is megmarad a fából készült házfalak túlsúlya, de a falanyag megváltozásának folyamata itt is, mint mindenhol megindul. Hasonló a helyzet a vizsgált területünkön: Baranya keleti részében és Tolna megye határán. A 18. századi telepítésekkel egy időben megjelennek a földanyagú falak: a vályogfal és a kalodás vert fal. A vályogfal csak a 19. század második felében veszi át a falanyag használatban a vezető szerepet és használatban marad az 1960-as évekig.

A dél-dunántúli lakóházak alaprajzait tekintve soros, szoba-konyha, szoba-konyha-kamra, szoba-konyha-szoba-(kamra) elrendezést mutatnak.

 A betelepülő németek magukkal hozták saját építészeti hagyományaikat, így a fachwerk építkezési  módot is. Brüstle tudósít arról, hogy a németek házaikat frank mintára építik.

8. kép. Mecseknádasd

A telepesek az új hazában, amely teljesen más természeti, gazdasági és társadalmi jellemzőkkel bírt, már nem folytathatták úgy az építkezést, ahogyan megszokták. Az új feltételek miatt új építési technikát kellett elsajátítaniuk. A vertfalas és vályogtéglás építkezést. A németek a magukkal hozott építészeti hagyományokra támaszkodva, az új feltételek és építési technológiák hatására egy sajátos magyarországi fachwerk-et hoznak létre. A gerendarács általában csak az épület tető részében jelenik meg, de ismerünk olyan házakat is, melyek szinte teljesen a német építkezési módot mutatják.

A gerendaközöket vesszőfonással töltötték ki és szalmás sárral tapasztották. Ezt később felváltotta a vályogtéglás térkitöltés. A gerendaváz szerkezetében 2-2 szellőző ablakot helyeztek el, amelyet sokszor íves szemöldök fával zártak le.

A XIX. század derekától a német elemek kezdtek elkopni, s végül csak a Magyarországon kifejlődött esztergált oszlopos tornácról (gang) lehet ezekre a házakra ráismerni. Az oszlopok stílusjegyei: a felfelé keskenyedő ezáltal a légiességet hangsúlyozó oszlopforma, a kannelúra és a ion oszlopfők. Az oszlopokat szépen faragott kőlábazattal látták el, ami stabilabb tartást adott az oszlopnak és megvédte a fát a korhadástól.

Mecseknádasd organikusan, szabályozás nélkül alakult ki. Az utca nyomvonala követi a domborzatot, nyugati felén még némi halmazos szerkezet is felismerhető. Az utca, a telkek is változó szélességűek, ezért sok esetlegességet mutatnak. A település alaprajzát az utca és az utcára merőleges, keskeny és hosszú telkek rendje határozza meg. A Descriptio physico-Topographica Comitatus Baranyensis 1785-ben tudósít arról, hogy a település még nem lett földmérő mérnök által hitelesen kimérve. A község területén 200 telepes ház állt. Mecseknádasd lakossága ekkor már 1635 lelket számlált. Egy házban többnyire egy család, legfeljebb két család élt.

Valószínű, hogy a telepesek a házakat két oldalról, nyugatról és keletről kezdték el építeni. Nyugaton felismerhetjük a halmazos elrendezést. Ezen a területen áll a Szent István kápolna, amely 1770-ig plébánia templomként működött. A keletről való indítást, az uradalmi épületek, a kastély 1753-as használatba vétele és a Vértizzadó Krisztus kápolna (1749) bizonyítja. A két utca a mai plébánia templom környékén találkozhatott egymással.

A telkeket sorosan építették be. Az első telepesek nem, vagy csak nagyon kevés állatállománnyal rendelkeztek, így nem volt szükség gazdasági épületek felhúzására. Többnyire egymenetes házakat találunk, de ismerünk kétmenetes házat is.

Alaprajzi elrendezésben is jellemző a szoba-konyha, a szoba-konyha-kamra, szoba-konyha-szoba. Az uradalmi kertész lakás is ezt az alaprajzot mutatja az 1700-as évek végéről.

A természet adta lehetőségek, a nyersanyag adottságok- a fa, a kő, a föld, a mész, a rozsszalma, a nád- Nádasd építményeinek jellegét is nagyban meghatározták.

A hagyományos építőanyagokat körülbelül az 50-es - 60-as évekig használták és körülbelül ekkora tehető a hagyományos építkezés eltűnése is.

Rauschenberger István még résztvett a negyvenes-ötvenes években ilyen építkezéseken. Mivel az építési technikák, hagyományok csak lassan változtak, a visszaemlékezések mintát adhatnak a századfordulós, sőt a múlt századi építési hagyományokra.

Mecseknádasdon  a vályogépítkezés volt az elterjedtebb. Vertfalat azok építettek, akiknek nem volt számottevő segítségük, vagy nem tudták megfizetni a mestereket, márpedig mindkettőre szükségük volt.

A házépítésre rokoni, baráti kalákák álltak össze és a gazda igyekezett ebbe a kalákába mestert is hívni, ezzel is csökkentve a költségeket.

Az építkezéshez szükséges anyagok egy részét venni kellett, más részét maguk készítették el.

Az építési munkálatokat nyár elején kezdték az alapozással, az alapot kővel rakták ki, amit a helyi kőbányából szereztek be. Ezután a vályogtégla vetésével és a rakásával folytatták. Amikor a falak elérték a belmagasságot, tartottak egy áldomást. Az iparosok ezt úgy kalkulálták ki, hogy estére fejeződjön be ez a munka. Ez az áldomás egy kisebb ünnepség, eszem-iszom volt, melynek keretén belül kitűzték a bokrétát az épület elkészült falára. A ház őszre általában tető alatt volt. Nem mindig költöztek be azonnal. Hagyták egy évig száradni, s csak ezután rakták be a nyílászárókat és végezték el a vakolást. Az egész építkezés befejezéseként a gazda házavatót tartott, ahova meghívta mindazokat, akik részt vettek a ház felépítésében.

13. kép. Hidas telepes ház

A NÉPI ÉPÍTÉSZET HATÁSA A MALOMÉPÍTÉSZETRE

A népi építészetet és a malomépítészetet itt Mecseknádasdon nem választhatjuk el egymástól., mert ugyanazon az épület tölti be a lakó és a malom funkciót. Ez a kettős funkció a betelepítésektől kezdve egészen a malmok működésének megszűnéséig fennmarad. Annak ellenére, hogy a malom egy egészen más funkció, nem lépi túl a népi építészet kereteit. Ezért itt csak azokat a dolgokat szeretném megemlíteni, amelyekben eltérés mutatkozik

A malom funkció több szintes épületet kíván, ezért ezek a malmok ritkán települtek sík területre.

14. kép. Schraubs Mühle

A molnároknak figyelembe kellett venniük a víz folyásának irányát, ami meghatározta az épület elhelyezkedését.

A kerékházat, ha volt ilyen, azt mindig terméskőből építették, mert a fröcskölő víz szétáztatta volna a vályogfalakat.

A tetőszerkezetnél általában barokk fedélszéket használtak a helykihasználás végett.

ÖSSZEFOGLALÁS

Első dolgozatomban, a malmok történetének, a molnárok életének, a környék népi építészetének bemutatása volt a legfőbb célom, melyet az eddig felmért malmok dokumentációjával egészítettem ki.

A felmérési dokumentáció egy még álló malomépület „leírása” képekben, rajzokban, s nem utolsó sorban szövegben. Ezek a ”leírások” sokban segíthetnek a további kutatásokban, kutakodásokban. Kiinduló anyaga lehet az épületek jövőbeni sikeres és célszerű felhasználásának is.

MELLÉKLETEK

SEGÉDTÉRKÉPEK

A MALMOK RÖVID LEÍRÁSA

1. Fuchse-Mühle

A malom a nevét a környéken nagy számban élő rókákról kaphatta ( r Fuchs-róka). A térképek alapján korábbi neve Arnold Mühle (a tulajdonos neve) lehetett. A malom Kisújbánya településen állt. A malom összeírások mindig említenek egy –két malmot Kisújbányán.

2. Natres-Mühle

A malom egykori tulajdonosáról kapta a nevét.  Óbánya és Kisújbánya között működött. Ma már csak alapfalait lehet felfedezni.

3. Paprika-malom

Nevét valószínűleg onnan kapta, hogy működésének utolsó éveiben  paprikát is  vittek őrölni a malomba.

A térképeken Hergert Mühle néven is szerepel. Ma egy egyesület birtokában van. Turistaháznak használják.

A malom még felmérésre vár.

4. Krémer-Mühle

Az egykori molnárról kapta a nevét. Az óbányai völgyben, a Kisújbánya felé vezető út mellett látható.

A III. katonai felmérésen még nem szerepel.

Az épületet nem mértük fel.

5. Zieglers-Mühle

A malom a nevét egykori tulajdonosáról kapta. Óbányán, a Fő utca végén fekszik. Jelenlegi tulajdonosa Szakmár község önkormányzata.

A III. katonai térképen már megjelenik.

Az épület szabadon áll a telken. L formájú, oszlopos tornáccal rendelkezik. A fal anyaga vályogtégla, kő és tégla. A falak állaga jó. A főhomlokzaton a lábazat mellett könyöklőpárkány található.

Melléképületek: fürdő, ebédlő és konyha.

Az épület turistaházként üzemel.

6. Tichy-Mühle

Az egykori tulajdonosáról kapta a nevét. Ma „Turistaház az Öreg malomhoz”. Tulajdonosa Roll György. A Zieglers Mühle mellett fekszik.

Az egyik legrégebbi malom lehetett Óbányán. Az első malomösszeírásokban már szerepel.

Az épület szabadonálló, hosszanti elrendezésű. Egytraktusos, az egyik oldalon szélesebb eresszel. A fal anyaga kő és vályogtégla. Állaga jó. Új tetőszerkezete van. A nyeregtetőt hódfarkú cserép fedi.

Melléképületeiből WC-t, zuhanyzót és szobát alakítottak ki.

Turistaháznak használják.

7. Breitenbach-Mühle

A malom az egykori tulajdonosáról kapta a nevét. Óbánya központjában fekszik.

A II. katonai térképen már jelzik a malmot.

Az épület szabadon áll a telken. A malomrészt egybeépítették a lakóépülettel. A lakóépületnek oszlopos tornáca van. A fal anyaga kő és vályogtégla.

Melléképületek: istálló, pajta.

Építészeti felmérést nem készítettünk.

8. Kruckenberger-Mühle

A malom a nevét az utolsó molnárról kapta. Korábban Wagnöder malom néven szerepelt. Óbányán a mai sípálya alján fekszik. Ma is a Kruckenberger család tulajdonában van.

A II. és a III. katonai térképen már jelen van.

Az épület kéttraktusos. Külön lakóépület is áll mellette. Ma mindkét épületet lakóépületnek használják. A kerékvermet lebontották, a malomrészből szobát és fürdőszobát alakítottak ki.

Építészeti felmérése még nem történt meg.

9. Konstanzer-Mühle

A malom a volt tulajdonosáról kapta a nevét. Óbánya elején található.

A második katonai térképen már szerepel.

Az épületet lebontották. A telek mai tulajdonosa Rosenberger János.

10. Klotz-Mühle

A malom a Klotz családé volt. Korábban Tischler Mühle néven szerepel. Az Óbányára vezető út mellett épült.

A II. katonai térképen már jelen van.

Az épület hosszanti elrendezésű, oszlopos tornáca van. Az üzemi rész egybeépült a lakórésszel. A szomszédos telken szintén egy malom állt.

Építészeti felmérés nem történt.

11. Imhof-Mühle

A nevét szintén a volt tulajdonosáról kapta. A Klotz malom mellett állt valamikor.

A harmadik katonai felmérésen még nem szerepel.

Az épületet lebontották.

12. Kunrads-Mühle

A malom a volt tulajdonosáról kapta a nevét. Ismert még Réders, Pitzer Mühle néven. Az óbányai út mellett, a Réka-völgyet elhagyva találjuk meg.

A II. katonai felmérésen már szerepel.

Az épület az úttal párhuzamosan áll. A malom a lakóépület folytatásaként jelenik meg. Az épületnek oszlopos tornáca van. A kerékvermet lebontották. A malom árok felismerhető.

Az 1930-as években nem őrölt már[19].

Építészeti felmérése még nem történt meg.

13. Stein-Mühle

A malom elnevezésének kialakulását nem ismerjük, feltehetően a mellette levő kőhegyről kapta a nevét (r Stein-kő), vagy az őrlőkövéről.

Az épület az óbányai út mentén, a Réka-völgy elágazásánál fekszik.

Feltehetően már a középkorban állt itt malom, amely az I. katonai térképen szerepel.

Az épület egytraktusos, átalakítás alatt áll. Berendezései már nincsenek meg.

1948-ig őrölt.[20]

Építészeti felmérése nem történt meg.

Utolsó molnára Nübl volt. Felesége örökölte 1927-ben. Ekkor felújították az addig szalmatetős épületet. 3 garatos volt. 1944-ben új malomkereket (3.5-4m átmérőjű) állítottak üzembe. Faszénnel működő motorjuk is volt a 40-es évektől. A berendezés a 60-as években még létezett.[21]

A malom bejáratánál egy öntvénytáblán VJ  volt olvasható, ami a vízjog befizetését jelentette a pécsi püspökségnek.[22]

14. Spatze-Mühle

További elnevezései: Haneders-, Wagner Mühle. Nevét a verebekről kaphatta            ( r Spatz-veréb). Ma már nem áll, helyére egy panziót építettek.

A II. katonai felméréstől kezdve szerepel a térképeken.

15. Stefeles-Mühle

A malom az egykori tulajdonosáról kapta a nevét. A Rékavölgyi utcában található.

Az épület hosszanti elrendezésű, az épület gerince párhuzamos az utcával. Az épület egytraktusos, az egyik oldalon szélesebb eresszel. A telken még egy lakóépület található gazdasági épülettel.

16. Schraubs-Mühle

A malom a volt tulajdonosáról kapta a nevét. A Rékavölgyi utcában áll.

Az 1906-os kataszteri térképen fellelhető.

Az épület szabadonálló, gerince párhuzamos a rétegvonalakkal. A malom, a háromosztatú lakóépület folytatásaként jelenik meg. A malom berendezései hiányoznak, csak a vízikerék töredékei találhatók meg. A malomépület részben üres, részben raktározás célját szolgálja. Az épület egymenetes, oszlopos tornáccal rendelkezik. A fal anyaga kő és vályogtégla. A tetőszerkezet barokk fedélszékes, csonkakontyos, amelyet hódfarkú cseréppel fedtek le.

A falszerkezetnél részleges vakolathiány volt megfigyelhető, amely valószínűleg süllyedésből származik.

Az épületben központi fűtés, elektromos áram, vezetékes víz és gáz található. A szennyvíz elvezetése szennyvízcsatornán keresztül történik.

Melléképületek: présház, istálló.

Feliratok:

MJ – monogram a malomépület ajtófélfáján

A szomszédos telken szintén állt egy malom, de azt mára már lebontották.

17. Heilmans-Mühle

Nevét az egykori tulajdonosáról kapta. A Rékavölgyi utcában a Schraubs Mühle szomszédságában állt.

Az 1906-os kataszteri térképen látható.

A bontást engedélyező tervből tudjuk, hogy ennél az épületegyüttesnél is a háromosztatú lakóházat követte a malomépület. Az épület az utcára merőlegesen állt.

Ma  a malom helyén egy kétszintes családiház áll.

18. Racke-Mühle

Nevét az egykori tulajdonos háznevéről kapta. A malom a Müller családé volt. Ma Keszler József a tulajdonosa, a Felszabadulás utcában áll.